A kiállítás az ismert történelmi személyiség életének keresztmetszetét mutatja be diákkorától a tudományos tevékenységén keresztül a katonáig és politikusig. Minderről A Szlovák Nemzeti Levéltárban található hagyatékának eredeti dokumentumai vallanak. Az általa készített fényképek további betekintést nyújtanak pl. párizsi lakásába, de általuk elkísérhetjük őt a Mont Blanc csúcsára és számos más expedíciójára is. A kiállítás ebben a formájában csak most és csak nálunk látható, 2014. április 25-ig.
A kiállítás szakmai partnerei: Szlovák Nemzeti Levéltár (Slovenský národný archív v Bratislave), Pozsonyi Állami Levéltár (Štátny archív v Bratislave)
A kiállítás megnyitójáról ITT OLVASHATNAK
Milan Rastislav Štefánik (1880. 7. 21 – 1919. 5. 4.) Pavol Štefánik kosariszkói ágostostai evangélikus hitvallású lelkész és Albertína Jurenková népes, 12 gyermekes családjában jött világra. Szülei szlovák nemzeti szellemben nevelték. Tanulmányait szülőfaluja népiskolájában kezdte, az 1889/90-es tanévet pedig a somorjai ágoston evangélikus gyülekezeti iskolában végezte a magyar nyelv elsajátítása céljából. Középiskolai tanulmányait a pozsonyi, soproni evangélikus líceumokon folytatta, érettségijét a szarvasi líceumban tette le. Ezek után két éven át Prágában tanult építészetet az ottani műszaki egyetemen, végül azonban a Károly Egyetemen (1900 – 1904, egy szemeszter Zürichben) szerzett asztronómusként oklevelet. Ugyanitt doktorált 1904-ben, disszertációjának témája a Cassiopeia csillagkép egyik csillaga volt. Prágai tartózkodásának idején aktív tagja lett a hlaszista mozgalom csehszlovák orientáltságú köreinek, egy ideig a Hlas folyóirat mellékletének összeállítója is volt. T. G. Masaryknak hódolója. Tevékeny tagja a Detvan diákkörnek (titkár, elnök) az evangélikus Jeroným egyesületnek és a Českoslovanská jednota (Cseh-szláv Egység). Közérdekű és politikai tárgyú írásaiban a korabeli magyarországi magyarosítási törekvések ellen emelte fel szavát. 1904-ben asztronómusként Franciaországba kerül, ahol J. Janssen professzor asszisztense lesz a Párizs melletti Meudone csillagvizsgálójában. Ebben az időszakban többedmagával részese a professzor által a Mont Blancon létesített csillagvizsgálóban folytatott megfigyeléseknek is. Ezen kívül közép-ázsiai tanulmányúton vesz részt (1906–1907) és intenzív tudományos publikációs tevékenységet folytat. A Mont Blanc csúcsán levő csillagvizsgáló megszűnése után (1908) új obszervatórium létrehozásán fáradozik Algériában, további tudományos kutatásokat és felfedezéseket folytat. Tahitin a Halley üstököst figyeli meg, Vavau szigetén pedig a napfogyatkozást. 1912-től a francia nemzeti csillagvizsgáló tudományos munkatársa Párizsban. Témái a napfogyatkozás és különféle csillagközi ködképződmények megdigyelései. Ekkorában nyeri el a francia állampolgárságot. Ismét több tudományos expedíción vesz részt, ezek egyrészt gazdasági jellegű diplomáciai missziók is egyben. Például az Ekvádorban felmutatott jelentős tudományos eredményei mellett sikerült Franciaország részére koncessziót biztosítania az ottani meteorológiai állomások és drótnélküli telegráftelepek hálózatának megépítésére, létrehozására. Tudományos eredményeinek elismeréseként 1913-ban a francia becsületrend lovagja lett. A világháború kitörése után pilótakiképzést kapott (Chartres, 1914), 1915 májusában a francia frontra vezényelték. A fronton felderítő és megfigyelő pilótabevetéseken vett részt. 1915 szeptemberében a szerb frontra vezényelték. Az év végétől Párizsban T. G. Masarykkal és Eduard Benenešsel létrehozza a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelynek alelnöke lesz. 1916-tól katonai diplomataként Olaszországban tevékenykedik, majd ugyanilyen státusszal Oroszországba kerül, ahol többek közt csehszlovák alakulatok létrehozásán fáradozik. Ez csak az 1917-es, oroszországi februári forradalom után sikerült neki. Egyesült Államokbeli körútja során békíteni és egyesíteni kívánta az ottani (gyakran széthúzó) cseh és szlovák egyesületeket, továbbá önkénteseket toborzott a csehszlovák katonai alakulatokba. Párizsba való visszatérte után – francia elismeréssel – regulárisan megalakult a csehszlovák hadsereg, 1918-ban pedig megállapodást ír alá Orlando olasz miniszterelnökkel az olaszországi csehszlovák hadsereg létrejöttéről. Ebben az időszakban léptették elő tábornokká. 1918 novemberében Vlagyivosztokba utazott, ahol a Szibériában állomásozó csehszlovák légiók komplikált helyzetét kívánta megoldani, ezeket fokozatosan felkészítették a kivonásra. Franciaországba való visszatérése után tárgyalásokat folyatott Georges Clemenceau francia miniszterelnökkel és Foch hadsereg-főparancsnokkal és megegyezett a csehszlovák légiók hazaszállításáról. Utolsó diplomáciai útja Olaszországba vezetett, ahonnan 1919. május 4-én Csehszlovákiába repült. Repülőgépe Pozsonyivánka mellett leszállás közben lezuhant. Az akkor már csehszlovák hadügyminiszteri funkciót betöltő Milan Rastislav Štefánik többedmagával életét vesztette.