Tisztelt Látogatók!
Köszöntjük a Szenci Városi Múzemban a bazini Kis-Kárpátok Múzeum kiállításán mely a Kis-Kárpátok egyik legjelentősebb erődítményét, a Szentgyörgy feletti hegyekben fekvőt mutatja be. Az erődítmény létezésére a 20. század 20-as éveiben hívta fel a szakmai nyilvánosság figyelmét J. Eisner és Š. Janšák. A lelőhely első kutatását a Szlovák Nemzeti Múzeum (SzNM) végezte 1957, 1958, és 1962-ben Ľudmila Krasková vezetése alatt. Az említett bazini múzeum 2006-tól folytat itt ásatásokat, Dr. Július Vavák régész vezetésével.
A kiállítás a térség állandó és ideiglenes lakosai után feltárt emlékeken keresztül nyújt történelmi betekintést, mindezt a SzNM Régészeti Múzeumának és a bazini Kis-Kárpátok Múzeum gyűjteménytárgyainak a felhasználásával. Bemutatja az emberek életét a bronzkortól a hallstatti (korai vaskor) korszakon keresztül, a latén kultúrán-, római koron át a népvándorlás koráig. A bemutatott tárgyak többsége a korai középkorból származik, amikor már a nyitrai fejedelmeség idején hatalmas szláv erőd létesült itt. A virágzó középkorban az erőd a szentgyörgyi és bazini grófok ideiglenes székhelye volt.
A település kezdetei
Az első tárgyi emlékek a bronzkorszak közepéről (i. e. 16. – 15. sz.), későbbiek a hallstatti korból (i. e. 8.-5. sz.) valók és az itteni magaslaton keletkezett település földbevájt lakóhelyeiből származnak. Később, a latén korban a kelták menedékévé vált a terület (i. e. 5.-1. sz.), hasonlóképp a Germánok is a római korban és a népvándorlás korában (1.-2. sz.). Jelenlétüket csatok és éremleletek bizonyítják.
A szlávok
A szlávok megjelenésének eéső nyomait a Szentgyörgy fölötti magaslaton (342 m tengerszint felett), a 8. század második felétől jegyezzük – ekkor keletkezik a legrégebbi, eliptikus erődítmény. A várhely határmenti erődítmény volt Nyitra és Morva között. Nyilván a két fejedelemség 833-as egyesülése után a várhelyet két elővár megépítésével is bővítették. Területi igazgatási székhely lett, később fontos gazdasági központtá vált. A legrégebbi kimutatott régészeti horizontját késő avarkori és karoling övdíszek képviselik. A fellelt régészeti anyag és az erődítmény bővülése azt mutatja, hogy a 9.században élte virágzó korszakát. Az erődítmény hossza az elővárral együtt ekkor elérte a 680 métert.
A lakosság lakóépületeket, faházakat(gerendaházakat) épített a megerősített dombteraszokon és természetes felületeken. Fennmaradtak utánuk enyhe bemélyedések, tűzhelyek. A több tíz feltételezett faház néhányszáz lakos otthona lehetett. Átvizsgáltak több gazdasági objektumot is. Kivételes lelet a százazon rakott kő alapfalazású faépület, mely a helyi elithez köthető. Hasonló épületet tártak fel a közeli pozsonyi erődítményben.
Számos kerámialelet szolgál bizonyítékul az itteni emberek életéről. Társadalmuk különbüző rétegeinek jelenlétét az ékszerleletek, (fülbevalók, gombok, gyűrűk, gyöngyök fityegők), a hadi felszerelés és a fegyverzet – fejszék, (főleg az erődítményen kívüli állásokon) nyílhegyek, lándzsák, páncélkarikák, tőrök, kengyel, sarkantyúk, zablák, szíjvégek vasalásai stb. bizonyítják. Igen figyelemreméltóak a munkaeszközök, reszelők, fúrók, símítófa, kovácsfogó leletek. Mezőgazdasági szerszámokat is ismerünk az erődből, (csoroszlya, kapa, sarlók, kaszák), a környék más helyeiről (kapák,vágószerszámok). A többi tárgyból számos kés, kőcsiszoló, orsósúlyok, takácssúly, ollók, halászhorog, hrivnyák, kulcsok.
Az erőd szerkezetét a felsővárban farostokkal erősített, földből, kavicsból szórt sánc képezi, a homlokzaton kőfal áll. Az első elővár sáncát átépítették, cölöpökkel és gerendákkal rögzítették, a külső oldalról kőfallal. Ez nyilván a 9. század első felében keletkezett. Hatékonyságát növelte a sánc megduplázása, helyenkénti triplázása. A szükséges anyag kitermelésével belső árok is keletkezett. Feltételezzük, hogy a második elővár sánca a 9.század második felében, esetleg a 10. század elején épült. Az erődítmény részei voltak a sáncok előtt ásott árkok.
A Nagymorva Birodalom megszűnése után
Bármennyire is életképes volt több mint száz évig az itteni szláv erődítmény, látszik, hogy a 10. század első felében elhagyottá vált, az élet az erődön kívül folytatódott, ott, ahol később Szentgyörgynek nevezett község keletkezett. Az uralkodó 1209-ben Sebes grófnak adományozza, aki első ideiglenes székhelyét építi fel az felsővárban. Maradványa a száraz aláfalazáson tornyokkal épült palota épület. Átvizsgálták a habarcssal falazott kő kaput és a helyi forrásból ide vezetett vizesciszternát és feltárták annak egyedülálló kerámia vízvezetékét is. Az erőd területén ebből az időből a kerámiát, nyílhegyeket, bronzkerekes sarkantyúkat, metszőollókat is találtak. Az erődhely területe Fehérkő vára befejezése után stratégiai erődítményként szolgált még a középkor végéig, tán még a török háborúk idején is.
PhDr. Július Vavák, régész